Navbar

2015. május 4., hétfő

A Budakeszi Vadasparkban

Katicák, pillangók, mackók és sünik a természetben

 

 A gyermeknek élményre van szüksége, tudtuk ezt akkor is, amikor még nem ez folyt a vízcsapból, és nem állt a rendelkezésünkre a modern pszichológia és pedagógiatudomány online és medializált változata. A mai rohanó világban, amikor senkinek semmire sincs ideje, az élmény megszerzése, átadása, átélése és megbeszélése a mozgatórugója az óvodai élet mindennapjainak, hiszen lehet, hogy máshol már nincs erre lehetősége a gyermeknek.


Viszont az óvoda sajnos nem tud mindent megadni a négy fal között. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Így történt ez a május végi óvodai kiránduláskor is. A vadaspark lakói nem tudtak ellátogatni hozzánk a Dimbes-Dombos oviba, ezért 120 ovis és az óvoda összes dolgozója beült reggel kilenckor a parkolóban várakozó három buszba (amit a települési önkormányzat finanszírozott, a jegyeket pedig a Félkrajcár alapítvány fizette a befizetett 1%-ból – köszönet érte), és elindult a Budakeszi Vadasparkba. Mivel az egész óvoda kirándult, beleértve a legkisebbeket is, ezért nem volt könnyű a célpont kiválasztása, hiszen a terepnek is járhatónak kellett lennie minden korosztály számára, viszont a megszerezhető tudás mennyisége és minősége is szempont volt a nagycsoportosok számára.

El kell ismerni, nem indult olyan zökkenőmentesen a kirándulás, hiszen mi, a Cica csoport a hegymenetet választottuk a parkon belül, mivel a nyilak az információs táblákon arra mutatták a medvéket, amit a legjobban vártak a gyerekek. A kaptató felénél a túrázáshoz nem szokott csemeték nemtetszésüket fejezték ki, de mikor elértük az első kifutót, kezdtek megnyugodni a lázadók kedélyei. Akkor az állatok közelsége okozott ijedelmet néhány bátortalanabb ovisnál. Ezek után már csak a „fúj, de büdi” kiáltásokon kellett túllendülnünk, és következhetett az igazi élményszerzés. Tudom, hosszúnak tűnhet a kezdet leírása, de csupán 10-15 percig tartott, amit kárpótolt a kétórányi kellemes és tartalmas séta az ébredő természetben, amit az óvoda minden csemetéje abszolvált. Az idő- járás is kegyes volt, hiszen a tíznapos esőzés után végre kisütött a nap, és az erdőben, még a szél sem volt szerencsére erős. Az első felső kör után egy rövid technikai szünetet tartottunk az arra kialakított kellemes tízóraizós helyeken, feltöltöttük energiakészletünket, és leengedtük a fáradt és elhasznált energiahordozókat. Pihenés után következett a park másik, még felfedezetlen része. Láttunk medvét, farkast, muflont, szarvast, vaddisznókat – még apró csíkosakat is –, őstulkot, vadlovat, sast, baglyot, hollót, nyestet, borzot, mosómedvét, nyuszit, hiúzt és fácánokat.

Repül az idő, ha kellemes tevékenységgel töltjük, viszont nekünk sikerült olyan hatékonyan beosztanunk azt a keveset is, hogy játszhattunk még egy kicsit a vadaspark melletti játszótéren is. A buszra délután már nem a csicsergő, energiával teli csapat szállt fel, mint reggel, hanem egy élményekkel és érzelmekkel feltöltődött és fizikailag kimerült csoport, akik halkan, félárbocra engedett pillák mögül nézték a suhanó fákat és házakat, és alig várták, hogy a szüleik karjaiba vessék magukat és elmesélhessék, mi mindent láttak ott a vadasparkban. Zsiráfot nem, mint mondta csalódottan az egyik kislány, de talán jövőre eljutunk a Fővárosi Állatkertbe, és bepótoljuk ezt a hiányosságot is. Már nagyon várjuk!

Horváthné Körtvélyesi Ivett

forrás: Sóskúti Híradó (2015 június) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése